Hogyan készült III/2

Megvettem a tükröt, de nem sokat haladtam vele. Megmutatom, hogyan érdemes a mintát felrajzolni a háttére!
Először is ragasztócsíkokkal fixáltam a minta helyét.


Utána körberajzoltam a mintát.


Végül az összekötő vonalakat rajzoltam meg, a terv alapján.



Folyt.köv.

Torta

Nem volt időm pötyögni, mert Tudósnak születésnapja volt és körülötte forgott a világ. :)

Rajzos csokit úgy kell készíteni, hogy az alufóliára vékony alkoholos filccel ráfirkáljuk a mintát, minél mélyebben belekarcolva a fóliába (persze azért ne szakadjon ki). Ha kész a rajz, akkor rákenjük az olvasztott csokit kb fél centi vastagon. Miután megdermedt a csokoládé, óvatosan lehúzzuk az alufóliát.

Hogyan készült? II.

Judit kérésére mutatok egy kis ízelítőt, hogyan készülnek a dichroic üvegből készült ékszerek, jelen esetben a dichroic halak.
Fusing, azaz rogyasztásos technikát kell alkalmazni, ami röviden annyit tesz, hogy a kívánt formára vágott (esetenként csiszolt) üvegre ráhelyezünk egy vele kompatibilis fedőüveget (hőtágulási együtthatóra figyelni kell) és magas hőmérsékleten összeolvasztjuk egy kemence segítségével. Persze más fajta üvegnél több színt is összetársíthatunk, de a dichroic-nál nem jellemző a rétegezés. A fajtájától függően kell megválasztanunk a fedőüveget, máskülönben a belsejében keletkező feszültség miatt tönkre megy az üveg. Mindegyik típusnak van saját receptje, hogyan, milyen hőmérsékleten érdemes rogyasztani.
Én kizárólag dichroic-t használok, szerintem ez az igazi ékszerüveg. Amilyen szép, olyan drága is, éppen ezért minden kis potyadékot félre szoktam tenni. Ezekből a hulladékokból készültek a halak.
Maga az üveg alig 2 mm vastag, az egyik felén pedig vékony rétegben terül el rajta a minta.
Nem szeretnék belemenni az égetés részleteibe. Nyilván az ideális eset az, ha programozható kemencét használunk, amin beállíthatjuk a fűtés maximum értékét, azt, hogy mennyi ideig tartsa azon a hőfokon és mennyi idő alatt, milyen értékek mellett hűtse le.
Ha nincs programozható kemencénk, akkor szükségünk van extra figyelemre, anyagismeretre és/ vagy gépészmérnök barátra. Én leginkább utóbbi segítségével oldom meg az égetést, Tudóssal szoktam konzultálni. Ha kérdés merül föl, ő általában tudja a dolgok miértjét.
Szóval nézzük, hogyan készültek a dichroic halak!

Először is lássuk, mire volt szükség: hőálló papír az üvegek alá, maradék dichroic és fedőüveg (Bullseye), alkoholos filc, üvegvágó, fogók.


Kicsit előre dolgoztam, kivágtam és megcsiszoltam a halacska alakú fedőüvegeket. Beszámoztam őket és egyenként felrajzoltam a hőálló papírra. Ez azért hasznos, mert így nem keverednek össze a formák. A rajz segítségével vágtam megfelelő méretűre a dichroic maradványokat, utána tetszés szerint rakosgattam őket.


Ezután behelyeztem a hőálló papír segítségével az üvegeket a kemencébe és óvatosan ráraktam a fedőüveget a dichroic-ra.


Amint minden darab a helyére került, becsuktam a kemencét és felfűtöttem közel 800 °C-ra. Amikor kellő hőmérsékletű volt, akkor pár perc elteltével bekukucskáltam, milyen állapotok uralkodnak. Amint elérték a kívánt állapotot, elkezdtem a hűtést.
A hűtés egy elég lassú folyamat, ilyenkor megy végbe – jobb esetben- a feszültségmentesítés. Feszültségteleníteni 600 °C-on lehetséges, ezen a hőfokon kell tartani hosszabb ideig. Az üvegben nagy feszültség uralkodik, a részecskék mozognak, mindegyik keresi a helyét. Ezen a ponton van idejük „helyre rázódni”, majd hosszabb idő elteltével lehet tovább hűteni.
Ennél a kemencénél nyitogatással oldom meg a hűtést, ami nem azt jelenti, hogy hirtelen teljesen kinyitom az ajtaját és percekig szellőztetem… türelmesen, apránként, hogy ne kapjon hősokkot.
Ez egy kisebb kemence, a halak pedig nem túl nagyok, ezért kb 6-7 óra elteltével ki tudtam venni őket.
Íme a végeredmény:


Remélem tetszett ez a rövidke beszámoló! Ha esetleg valakinek van témajavaslata, hogy legközelebb miről írjak, annak is örülnék.

Trükk - belső ív

Meg szeretném mutatni, hogy egy-egy darab üveggel mennyi munka van, mert első ránézésre nem is gondolná az ember, hogy bizonyos formákat hány lépésből lehet kivágni.
Érdekesség gyanánt mutatok néhány fogást, most például a belső ív kivágását. Ez a legkomplikáltabb vágás, emellett rengeteg potyadékkal jár. Éppen ezért a körív ritkán használatos, inkább több és kisebb részre szokták osztani a formát.
Két szabályt érdemes betartani: egyrészt mindig a belső ívet vágjuk ki először és csak utána a külső ívet. Másrészt a vágások legyenek alacsony ívűek.
Készítettem néhány képet, amiken jól látható a folyamat:

Az ívünk nagyságától függően középről kivágunk egy darabot.


Én jobbkezes vagyok, ezért az ív jobb oldalán vágok egy újabb darabot, így kényelmesebb. Jobbról balra haladok.


Minél alacsonyabb ívben vágunk, annál könnyebb lesz letörni a fogóval.


Ha kész vagyunk a belső ívvel, utána következhet a külső ív vágása.


Ezen a képen látható, hogy mekkora darabot kellett feláldozni a zöld üvegből, hogy a piros beférjen.


Még egy tanács: a fogót a vágás vonalához közel használjuk és ha lehetséges, akkor két fogóval törjük az üveget.
Nem is olyan egyszerű, igaz?

Hogyan készült? I.

Néhány kép segítségével megpróbálom bemutatni, hogyan készül el egy-egy munka. Jelen esetben a halas tiffany tükörről lesz szó.
Az alkotás menete pontokba szedve:
- tervezés, rajzolás
- sablonozás
- üvegek vágása
- csiszolás
- fóliázás
- forrasztás
- patinázás
- lakkozás
Persze a dolgok nem ilyen egyszerűen mennek, majd meglátjátok.

Először is ott van az ötlet a fejünkben: tudjuk, milyen formákat szeretnénk, milyen üvegeket akarunk használni, satöbbi. Ezt papírra vetni már időigényesebb, mert a rajz minden eleme kivágható kell legyen. Ha a forma nem engedi ezt, akkor kivezetéseket kell tervezzünk. Ennél a tükörnél a „buborékok” szolgáltak segítségül, így könnyebben fel lehetett darabolni a tükröt. (A tükör szélén helyezkednek el.)


Ha kész a terv, akkor kezdődhet a sablonozás. Csak a színes elemeket sablonoztam ki, két praktikus okból: egyrészt ha a színes mintát ráhelyezem a tükörre, akkor könnyebben rá lehet rajzolni a kivágandó darabokat, másrészt lehetnek esetleges kisebb eltérések a terv és a kicsiszolt darab között. A hézagok elkerülése végett érdemes ezt a módszert alkalmazni.
A beszámozott, kivágott sablonokat a kiválasztott üvegekre helyezzük és körberajzoljuk. Itt is fontos szempont a praktikusság: minél közelebb rajzoljuk egymáshoz a darabokat, hogy a lehető legkevesebb hulladék keletkezzen. Természetesen ezt is megfontolva, hogy kivághatóak legyenek a darabok.
A kivágott darabokat egymáshoz csiszoljuk.


Először a halakkal kezdtem, csiszolás után befóliáztam őket és összeforrasztottam a darabokat. Így könnyebb volt a hínár részt hozzájuk igazítani.

Összeállt a minta, a halak együtt vannak a hínárral. Most következik az izgalmas rész, amikor már nem lehet hibázni. A tükrön körberajzoljuk a mintát. Többször le kell ellenőrizni, mert vágás után nagyon nehéz korrigálni.


A háttér kivágása következik: a kivezetések segítségével nagyobb darabokra vágtam a tükröt, pontosan a vonal mentén.
A darabokat addig vágtam, míg el nem készültem az összes háttér darabbal, utána megcsiszoltam őket. Ez szó szerint nehéz feladat volt, mert a tükör nagyobbik felével úgy bűvészkedni a csiszológép előtt, hogy az ne sérüljön… nem könnyű. Utána a többi darabot is kicsiszoltam, befóliáztam, majd összeforraszttam a darabokat.


A forrasztást a tükör hátoldalán is meg kell ismételni (szigorúan forrasztóolajjal!), ha az kész, akkor jöhet a patina.


Ha a hátteret lerendeztük, akkor megfordítjuk és elölről is lepatinázzuk.


Jöhet a suvickolás, majd a szépen megtisztított forrasztásokat bevonjuk védőlakkal, hogy ne oxidálódjon a felülete.


Tádááám… elkészült!