Judit kérésére mutatok egy kis ízelítőt, hogyan készülnek a
dichroic üvegből készült ékszerek, jelen esetben a dichroic halak.
Fusing, azaz rogyasztásos technikát kell alkalmazni, ami röviden annyit tesz, hogy a kívánt formára vágott (esetenként csiszolt) üvegre ráhelyezünk egy vele kompatibilis fedőüveget (
hőtágulási együtthatóra figyelni kell) és magas hőmérsékleten összeolvasztjuk egy kemence segítségével. Persze más fajta üvegnél több színt is összetársíthatunk, de a dichroic-nál nem jellemző a rétegezés. A fajtájától függően kell megválasztanunk a fedőüveget, máskülönben a belsejében keletkező feszültség miatt tönkre megy az üveg. Mindegyik típusnak van saját receptje, hogyan, milyen hőmérsékleten érdemes rogyasztani.
Én kizárólag dichroic-t használok, szerintem ez az igazi ékszerüveg. Amilyen szép, olyan drága is, éppen ezért minden kis potyadékot félre szoktam tenni. Ezekből a hulladékokból készültek a halak.
Maga az üveg alig 2 mm vastag, az egyik felén pedig vékony rétegben terül el rajta a minta.
Nem szeretnék belemenni az égetés részleteibe. Nyilván az ideális eset az, ha programozható kemencét használunk, amin beállíthatjuk a fűtés maximum értékét, azt, hogy mennyi ideig tartsa azon a hőfokon és mennyi idő alatt, milyen értékek mellett hűtse le.
Ha nincs programozható kemencénk, akkor szükségünk van extra figyelemre, anyagismeretre és/ vagy gépészmérnök barátra. Én leginkább utóbbi segítségével oldom meg az égetést, Tudóssal szoktam konzultálni. Ha kérdés merül föl, ő általában tudja a dolgok miértjét.
Szóval nézzük, hogyan készültek a dichroic halak!
Először is lássuk, mire volt szükség: hőálló papír az üvegek alá, maradék dichroic és fedőüveg (Bullseye), alkoholos filc, üvegvágó, fogók.

Kicsit előre dolgoztam, kivágtam és megcsiszoltam a halacska alakú fedőüvegeket. Beszámoztam őket és egyenként felrajzoltam a hőálló papírra. Ez azért hasznos, mert így nem keverednek össze a formák. A rajz segítségével vágtam megfelelő méretűre a dichroic maradványokat, utána tetszés szerint rakosgattam őket.

Ezután behelyeztem a hőálló papír segítségével az üvegeket a kemencébe és óvatosan ráraktam a fedőüveget a dichroic-ra.

Amint minden darab a helyére került, becsuktam a kemencét és felfűtöttem közel 800 °C-ra. Amikor kellő hőmérsékletű volt, akkor pár perc elteltével bekukucskáltam, milyen állapotok uralkodnak. Amint elérték a kívánt állapotot, elkezdtem a hűtést.
A hűtés egy elég lassú folyamat, ilyenkor megy végbe – jobb esetben- a feszültségmentesítés. Feszültségteleníteni 600 °C-on lehetséges, ezen a hőfokon kell tartani hosszabb ideig. Az üvegben nagy feszültség uralkodik, a részecskék mozognak, mindegyik keresi a helyét. Ezen a ponton van idejük „helyre rázódni”, majd hosszabb idő elteltével lehet tovább hűteni.
Ennél a kemencénél nyitogatással oldom meg a hűtést, ami nem azt jelenti, hogy hirtelen teljesen kinyitom az ajtaját és percekig szellőztetem… türelmesen, apránként, hogy ne kapjon hősokkot.
Ez egy kisebb kemence, a halak pedig nem túl nagyok, ezért kb 6-7 óra elteltével ki tudtam venni őket.
Íme a végeredmény:

Remélem tetszett ez a rövidke beszámoló! Ha esetleg valakinek van témajavaslata, hogy legközelebb miről írjak, annak is örülnék.