Velencei fánk

Velence az egyik szerelmem, minden év elején elutazom oda és gyönyörködöm benne. Már annyiszor voltam, hogy kívülről tudom az összes utcáját, tudom, mi merre van. Ismerem a legjobb pizzériát, a legfinomabb fánkok lelőhelyeit.
Ez utóbbiról lesz szó, mert aki már evett velencei fánkot, az biztosan rákattant. Alakra olyan, mint a szerecsenfánk, tehát gombóc alakú. Belül könnyű krémmel van töltve. Küllemre nem a legszebb, de az ízét tekintve a legfinomabb fánk, szerintem.


Magyar oldalakon hiába kerestem a receptjét, nem találtam megfelelőt. Végül egy olasz oldalon találtam meg, ami viszont lehetetlen mértékegységekkel és mennyiségekkel számolt, úgyhogy átírtam. Egyik nap kipróbáltam és sikerült!
Szóval, aki velencei fánkra vágyik, annak itt a receptje!

Hozzávalók:

2 dl tej
3,5 dkg vaj
30 dkg liszt
4 db tojás
10 dkg cukor
5 dkg mazsola
1 tk rum aroma
1/2 cs sütőpor

A krémhez:

1/2 l vaníliás puding
1 cs felvert tejszínhab
1 tk rum aroma

Égetett tésztát kell készíteni: a tejet és a vajat felmelegítjük, majd a liszttel együtt elkeverve addig főzzük, amíg a tészta el nem válik az edény falától. A masszát le kell hűteni, utána mehet bele a többi hozzávaló.
Ha túl hígnak érezzük a tésztát, akkor még mehet bele egy kis liszt, de alapvetően nem olyan sűrű az állaga.
Két evőkanalat olajba mártunk és ezek segítségével kis gombócokat szaggatunk a forró, bő olajba. Egyszerre nem szabad túl sokat sütni, mert az olaj túlságosan lehül (=zsíros lesz a fánk), illetve így lesz helyük a fánkoknak, hogy maguktól megforduljanak.
Aranybarnára kell sütni, végül egy habzsák segítségével megtöltjük a rumos- tejszínes pudinggal.